A Híd korábbi politikusa nem ért egyet Richard Sulíkkal sem a migráció, sem az iskolai ingyenebédek ügyében, de abban bízik, azért fognak tudni együttműködni. Az SaS választási listájának 31. helyéről vág neki az előrehozott választásnak Ravasz Ábel, a Híd korábbi alelnöke, korábbi romaügyi kormánybiztos, a Bél Mátyás Intézet elnöke. Ravasz, aki 2021 júniusában lépett ki a Híd vezetőségéből, azt állítja, ha a Szövetség nem esik szét, nem indul az SaS jelöltjeként, most viszont abban bízik, akár egyedüli magyarként képviselheti a kisebbségeket a következő parlamentben. Önt mutatták be utoljára az SaS jelöltjei közül. Miért nem a többiekkel együtt mutatkozott be? Azért, mert akkor még nem volt megegyezés köztünk. Az elmúlt hetekben hosszú tárgyalásaim voltak a szakértői kormánnyal azzal kapcsolatban, hogy esetleg a régiófejlesztési minisztérium államtitkáraként folytassam. Végül ez nem valósult meg, de a régiófejlesztési minisztérium tanácsadójaként dolgozom. Egy államtitkári pozíció összeegyeztethetetlen lett volna a jelöltséggel. Erre az időszakra ezért leállítottam bárminemű tárgyalásokat, az SaS viszont tartotta ezt a pozíciót, és végül sikerült megegyeznünk. Miért nem lett államtitkár? Másra esett a választás, és én tanácsadóként kaptam helyet a rendszerben. Régiófejlesztéssel foglalkozom Balík miniszter mellett. Aki figyeli az ön politikai tevékenységét, tudhatja, hogy inkább baloldali értékekhez állt közelebb. Ennek a fényében meglepő, hogy az SaS listáján indul. Komfortosan fogja érezni magát az SaS-ben? Az SaS politikáját és politikusait nagyon jól ismerem, több mindenkivel dolgoztam együtt szorosabban is az elmúlt években, például Gröhling miniszterrel és a csapatával, őket tanácsadóként is segítettem. Vannak dolgok, amik összefűznek, vannak, amik okozhatnak súrlódásokat. Ami összefűz minket, az a liberalizmus. Mindig is liberálisnak tartottam magam, adott esetben balliberálisnak, azzal, hogy nagyon fontosak számomra a személyi szabadságok, az emberi jogok, a kisebbségi jogok. Ez szerintem mindig is ott volt az SaS politikájában, minden megingás ellenére ezeket az értékeket az SaS soha nem fogja megkérdőjelezni. Az viszont szerintem mindkét félnek világos, hogy gazdaságpolitikai kérdésekben jóval baloldalibb vagyok, mint az SaS. Nem ez a fő fókuszom, úgyhogy remélem, ez nem fog különösebb gondot okozni. Jó példa erre a kötelező óvodáztatás kérdése. Annak idején sokat győzködtem az SaS-t, hogy támogassák. Végül Gröhling képviselő nem támogatta, mert volt épp abban a törvényben egy marihuánával kapcsolatos kitétel, amivel nem értett egyet. A kötelező óvodáztatásról viszont meggyőztem őket, pedig az nem egy tipikus SaS-es intézkedés. A mostani sajtótájékoztatónkon pedig Richard Sulík ezt emelte ki, mint egy sikertörténetet. Ez azt jelenti számomra, meg tudunk egyezni a fontos kérdésekben. Korábban beszélt róla, hogy több párttal is kapcsolatban állt az elmúlt időszakban. A PS-nek is van egy magyar platformja, velük nem tárgyalt az együttműködésről? Tárgyaltam a PS-szel és több másik párttal is, de végül az SaS tudott letenni egy olyan javaslatot, amely elfogadható volt mindkét fél számára. Ez pedig arról szólt, hogy a pártban van tér a kisebbségi politika, a roma integráció, a régiófejlesztés képviseletére, és van is rá igényük. Elnöki szintű témát csináltak belőle. Lehetőséget adnak arra, hogy a párt programját ezen a téren én fogalmazzam meg. Azt gondolom, az SaS-en belül van lehetőség arra, hogy kellő mennyiségű preferenciaszavazattal bejuthassak a parlamentbe. Hogyan indult ez az együttműködés? Richard Sulík kereste meg, hogy szüksége lenne egy kisebbségi politikusra? Így volt, egy közvetítőn keresztül, de az SaS részéről érkezett a megkeresés. Többkörös tárgyalások voltak, amit több hétre megszakítottam a szakértői kormány miatt. Utána viszonylag gyorsan tető alá hoztuk az egyezséget. Nem volt nehéz tárgyalás, mind a két fél pontosan tudta, mit akar, és ez elég jól passzolt egymáshoz. Ez a 31. hely egy 5-6 százalék körül mozgó párt listáján nem tűnik túl attraktívnak. Jó lehetőségnek tartja ezt? Egy 5-6 százalékon álló párt esetében a 20. ugyanolyan rossz, mint a 30. vagy a 40. Ezek karikázós helyek. A karikázásra viszont van esély. Egy olyan pártnál, amely 5–8 százalékon áll a mérésekben, a preferenciaszavazatok szempontjából ez egy kedvező pozíció. 4-6 ezer karikával be lehet kerülni a parlamentbe, ha valaki ügyes. A magyar pártok jelenlegi széttöredezettsége mellett megszólíthat embereket az a tény, hogy viszonylag alacsony számú karikával bejuttathatnak a parlamentbe. Az a tény, hogy szétesett a Szövetség, fontos szerepet játszott abban, hogy elindulok. Amennyiben együtt maradt volna, nagy valószínűséggel nem mentem volna bele egy ilyen jelöltségbe. A felmérések szerint most a magyar pártok 1–3 százalék körül állnak. Egyáltalán nem biztos, de nagy az esélye annak, hogy nem lesz magyar párt a parlamentben. Ha ilyen esetben van lehetőség arra, hogy egy másik párt listáján bekerüljek a parlamentbe, és ott képviseljem a kisebbségeket, azzal érdemes élni. Láttam a kockázatot, de ezt érdemes vállalni. Hogyan értékeli az SaS tevékenységét a Matovič- és Heger-kormányok idején? A Matovič- és Heger-kormányokat általánosságban nem értékelem túl pozitívan. A részt vevő pártok közül viszont épp az SaS tudott olyan minisztereket szállítani, akiknek a munkáját kedveltem, legyen szó Gröhling oktatási miniszterről, Korčok külügyminiszterről vagy Kolíková igazságügyi miniszterről. Őket tartottam a legjobb minisztereknek ezekben a kormányokban. Nem vagyok benne biztos, hogy én eddig képes lettem volna támogatni egy ilyen kormányt. Nekem nagyon nem szimpatikus az a politikai stílus, ahogy Igor Matovič dolgozott. Nyilvánvaló, hogy ilyen környezetben nem lehet annyi eredményt elérni, mint ahogy az ember szeretné, de kívülről könnyű ilyeneket mondani. Jó döntés volt Sulíkék részéről megbuktatni a Heger-kormányt? Szerintem igen, az emberek már akarták, hogy ez megtörténjen. Ez annál bátrabb döntés volt, hogy már eleve rájuk sütötték a kormánybuktatók bélyegét. Én voltam egy olyan pártban, amely nem tudta megbuktatni a kormányt, amikor kellett volna, az sem volt egy jó megoldás. Az nem zavarta, hogy szeptemberig kitolták az előrehozott választást? Zavart. Most is zavar, politikailag nem tartom ezt jó döntésnek, mert meghosszabbította a káosz időszakát. Szlovákia gyakorlatilag egy egész évig kormány nélkül lesz, talán még tovább is. Múlt szeptember óta itt már nem nagyon volt kormányzás, még akkor sem, ha a kormány formálisan csak decemberben bukott meg. A kisebbségi kormány gyakorlatilag mozgásképtelen volt, majd jött a szakértői kormány, a választások után pedig patthelyzet is jöhet. Az ország komoly problémába kerülhet e miatt a döntés miatt, ezért nem értek vele egyet. Azt érti, miért döntött így Richard Sulík? Nem, de nem is beszéltem vele erről. Megkérdezem tőle. Hogyan értékelte az SaS kommunikációját ezzel a döntéssel kapcsolatban? Nem akarok kitérni a kérdés elől, de fogalmam sincs, hogyan kommunikálta ezt a kérdést az SaS. Azt tudom, hogy nem értettem egyet a választások kitolásával. Azzal sem értettem egyet, hogy az elnök asszony ebbe beleegyezett. Ez egy nagyon népszerűtlen intézkedés volt, és el tudom képzelni, hogy ma többen másképp döntenének. Mi a véleménye Sulík pártelnök dubaji útjairól, amelyek után kifizetetlen számlák maradtak, és a volt gazdasági miniszter, Karel Hirman eljárásokat is kezdeményezett? Remélem, hogy Richard Sulík tisztázni tudja magát a vádak alól. Kíváncsian fogom figyelni. Beszéltek erről? Nem. Ami a tárgyalásokat illeti, elsősorban azokra az elemekre koncentráltunk, amelyek a kampányt és az én témáimat, a kisebbségi politikát, a roma integrációt és a régiófejlesztést érintik. Nem tervezek belépni az SaS-be, ez nem is volt terítéken. Ha sikeres lesz a választás, lehet róla beszélni, de jelen pillanatban ez egy választási együttműködés. Független szakértőként vagyok jelen az SaS listáján. Nézzünk néhány konkrét témát, amelyek az ön területét is érintik. Az iskolai ingyenebédek témájában elég nagy a különbség önök között – az SaS a bevezetésük ellen harcolt, ön pedig mellette. Ez egy elég alapvető kérdés, ami a kisebbségeket is érinti. Együtt fognak tudni működni, ha ilyen kérdésekben ennyire eltér az álláspontjuk? Az ingyenebédek egy nagyon megosztó kérdés. Én biztos vagyok benne, hogy a helyes válasz erre a megosztó kérdésre, hogy ezekre az ebédekre szükség van. Azoknak a közszereplőknek az egyike voltam, akik nyilvánosan beszéltek róla, miért tartják ezt fontosnak. Ha ilyen típusú témák kerülnének terítékre a parlamentben, megpróbálnám meggyőzni az SaS vezetését a saját pozíciómról. Amennyiben ez nem sikerülne, zöld kártyát kérnék, mert ez nekem nagyon fontos (vagyis a saját lelkiismerete szerint szavazna – a szerk megj.). Kismillió olyan téma van, amiben nem értettünk egyet az SaS-szel az elmúlt időszakban. Én ezt a normális demokratikus párbeszédnek a részének tartom, egészen addig, amíg nem ütközünk abba, hogy szisztematikusan nem tudunk együtt dolgozni a fontos kérdésekben. Az SaS-nek elég markáns véleménye van a migránskérdésben is, ami nagyjából az ellenkezője annak, amit korábban a Híd képviselt ebben az ügyben. Az SaS most is arról beszél, a kvótákat el kell utasítani, és mintha nem is akarnák árnyaltabban nézni ezt a kérdést. Nem zavarja Richard Sulíknak a mainstream liberális állásponttal nehezen összeegyeztethető véleménye ebben a kérdésben? A Hídnak a migrációval kapcsolatos álláspontjának a liberálisabb irányba való elmozdításán nagyon sokat dolgoztam. Ott sem volt különösebben befogadó szándék a kezdetekben egy ilyen állásponttal szemben. Próbáltam olyan érveket hozni, amelyek a szolidaritás fontosságát hangsúlyozzák. Igyekszem ezt a bűvésztrükköt még egyszer végrehajtani az SaS-ben. A migrációról liberális véleményem van, és azt gondolom, hogy egy liberális pártnak, amelynek a szolidaritás is szerepel a nevében, jobb lenne ebbe az irányba mennie. Bízom benne, hogy ezekről a kérdésekről nyíltan tudunk beszélni az SaS vezetőjével. Nyilván elmondhatom a véleményemet, külső ember vagyok, a párt azt csinál, amit akar. A pozícióm Alojz Hlináéhoz hasonló, aki szintén külsősként van a listán. Gondolom, hogy neki vallási vagy más kérdésekben lehet más álláspontja, mint az SaS-nek. Olyan helyzetben vagyunk, amikor együtt kell működniük azoknak is, akik nem tudnak mindenben megegyezni. A migránskérdésben biztosan nem változtatok a saját álláspontomon, mert azt gondolom, ez a helyes etikailag. A kisebbségpolitika soha nem volt az SaS fő területe. Kiállhat mellette komolyan? Szerintem igen. Azt gondolom, ez egy furcsa vakfoltja a szlovák liberalizmusnak, amit nem teljesen értek. Az SaS mellett a Progresszív Szlovákia is sáros ezen a téren. Úgy tűnik, mintha a kisebbségi és nemzetiségi politikát nem tartanák a liberalizmus szerves részének. Mintha azt gondolnák, hogy ezt el lehet hanyagolni, és az a pozíció, hogy toleráns vagyok, elég. Nem gondolom, hogy ez így van, és most igyekszem megfogalmazni azokat a programpontokat, amelyek az SaS-t is ellökhetik abba az irányba, hogy komolyabban fogja venni ezeket. Meg kell mondanom, hogy az elmúlt években a parlamenti szakértői munkacsoportokkal való munka során az SaS képviselőivel nagyon könnyen meg tudtam egyezni kisebbségi kérdésekben. Vannak köztük olyanok, mint Ondrej Dostál az OKS-ből vagy Slávka Henčeková, aki egy fiatal jogász és nagyon sok kisebbségvédelmi kérdésben vett részt. Az alapok megvannak, csak nem fogalmazódtak meg a tézisek. Az SaS-nek volt az elmúlt időszakban kisebbségi programja, amit elsősorban ruszin aktivisták írtak, és ebbe az irányba ment. Jelenleg zajlik az egyeztetési folyamat, ahol én asztalra teszem a pontokat, és ezt bele kell fésülni a párt programjába. Az SaS nagyon komolyan veszi a programalkotást, ami nekem szimpatikus. Richard Sulík több alkalommal is elmondta nekem, hogy ha látok olyan dolgokat, amelyek fontosnak tűnnek a kisebbségek szempontjából a parlamentben, számolhatok azzal, hogy az SaS ezeket testületileg meg fogja támogatni. Mi az ön számára most a prioritás, amit egy következő kormányban el szeretne érni a kisebbségi politikában? Az általános kisebbségpolitikában meg kellene birkózni a kisebbségek jogállását szabályozó törvénnyel. Most már nem abból a helyzetből indulunk, mint 2020-ban, hogy majd lesz valami. Van egy javaslat, amit Bukovszky László elkészített, ezt addig kell pofozgatni, amíg egy elfogadható verzió születik belőle. Ez nyilván akkor lehetséges, ha egy olyan kormány lesz, amely hajlandó kisebbségpolitikával foglalkozni. Vannak más technikai változtatások, amelyeknek nagy lehet a hasznuk. Az egyik a Kisebbségi Kulturális Alap működésének az auditja. Az elmúlt időszakban volt egy változás, amely szerintem nem volt jó. Egészen konkrét, gyakorlati javaslataim vannak ezen a téren. Egy másik, minimális változásra a kisebbségi nyelvhasználatban lenne szükség. Át kellene állítani, hogy ne a nemzetiségi, hanem a nyelvhasználati arány szerint kapják a nyelvi jogokat a települések. Most olyan nyelvi jogokat adunk egyes településeken, amit ott senki nem használ. A magyar ajkú romákat érinti ez például – roma jogok keletkeznek egy olyan közösségben, ahol ezt senki nem akarja használni. A Bukovszky-féle javaslat tartalmazta a kisebbségi önkormányzatok létrehozását is. Ezt fontosnak tartaná? Ezt nem tartom olyan fontosnak. A Bukovszky-féle javaslatot egy maximalista javaslatnak tartom, ami logikus, mert a minisztériumok nem vették teljesen komolyan ezt a kérdést. Gyakorlatilag az történt, hogy amit bepakoltak a törvénybe, azt otthagyták. Ez jó és rossz jel is lehet. Ebben az esetben rossz jel volt: azért nem reagáltak a minisztériumok, mert úgy gondolták, úgysem fog átmenni, és nekik lett igazuk. Ha ezt a törvényt egy kormány el akarja fogadni, az egyes elemeket meg kell nézni, és össze kell állítani az elfogadható elemeket. A kisebbségi önkormányzatok elképzelése sok mindenki számára nem lesz elfogadható. Nem vagyok ab ovo ellene, de ha emiatt megbukhatna a törvény, hajlandó lennék itt a kompromisszumra. Nem illúzió azt gondolni, hogy egyedüli magyar képviselőként komoly eredményeket lehet elérni a kisebbségi politikában? Nem a kollektív képviselet a megoldás? A kollektív képviselet mindenképp sokkal jobb megoldás, mint egyedüli képviselőnek lenni. Ha van egy vagy néhány képviselő, az viszont sokkal jobb megoldás, mint ha egy képviselő sincs. Azt gondolom, a Gyimesi-sztori nemcsak elrettentő példa, bár az is, hanem egy érdekes kísérlet is arról, mennyire lehet egy politikai erőteret befolyásolni akkor, ha valaki szólistaként van jelen a parlamentben. Ez nekem nagyon inspiráló – jó és rossz értelemben is. Gyimesi ezt a platformot arra használta, hogy felkorbácsolja a feszültséget, kiélezze a szlovák–magyar viszonyt, és populista módjára felfesse magára azt a trikolórt, amit csak a ciklus elején kezdett magáénak érezni. Ha lesz egy vagy néhány jó minőségű jelölt, aki bejut, és ez nem kell, hogy én legyek, akik a kompromisszumkereső, szakmai kisebbségpolitikát tudják képviselni, vissza lehet ezt terelni egy normális mederbe onnan, ahova ezt kitérítették a Híd kiesése és Gyimesi bekerülése után. Tehát ön valamiféle ellen-Gyimesi lenne a parlamentben? Nem szeretnék ellen-Gyimesi lenni, sem semmi más, amiben szerepel a Gyimesi név. Én egy kisebbségpolitikai szakértő vagyok, és ha parlamenti mandátumhoz jutok, tudom, hogy mit csinálnék vele. Az előző választásokon is volt egy magyar jelöltje az SaS-nek, Filip Mónika, aki egy ideig oktatási államtitkár volt, de leváltották. Nem tart attól, hogy hasonló sorsra jut, vagyis hogy gyorsan félreteszik, ha súrlódások lesznek, mert nem lesz elég politikai ereje? Ez egy jó kérdés. Ezen rengeteget gondolkoztam, és ez az egyik fő ok, ami miatt elindultam a választásokon. Ha felállna egy normális kormány, nem lett volna elérhetetlen lehetőség számomra, hogy bekerüljek a végrehajtó hatalomba. A legtöbb olyan párttal, amelyek egy későbbi kormánygarnitúra részei lehetnek, ha nem a smeres kormányokról beszélünk, tárgyalhattam volna valamilyen pozícióról. De az a véleményem, hogy ha valaki mögött nincs kellő politikai támogatás, azonnal eltávolítható, ha nem úgy muzsikál, ahogy fütyülnek neki. Ezt a tapasztalataim szerint kétféleképpen lehet kivédeni. Az első lehetőség, ha valaki mögött erős párt áll. Kormánybiztosként azért tudtam végezni a munkámat, mert a Híd és Bugár Béla ott állt mögöttem. A másik lehetőség a parlamenti mandátum. Ha valaki parlamenti képviselőként kerül a végrehajtásba, a képviselői mandátumát csak felfüggesztik. Ha egy ilyen embert kilőnek a végrehajtó hatalomból, az mindjárt egy mandátum elvesztését jelenti annak a pártnak, amelyik ezt megteszi. Amikor ön kilépett a Híd vezetéséből, még nem jött létre a Szövetség. Mit szól ahhoz, hogy a volt kollégáinak egy csoportja elhagyta a Szövetséget? Pont azért távoztam 2021-ben, mert az volt az érzésem, hogy az MKP nem a megegyezésre, hanem a kivéreztetésre játszik. A választások után sikerült pozitív energiát gerjeszteni, volt egy komáromi deklaráció a pártok megegyezéséről és az egységes képviseletről. Sokan beszéltek ott – nem ironikusan – két számjegyű támogatottságról, arról, hogy nemcsak az összes magyart lehet megszólítani, hanem másokat is. Már az első hónapokban nyilvánvaló volt nekem, hogy nem errefelé haladunk, és mesterséges módon lehetetlenné teszik a gyors megegyezést. 2021 közepére arra a meglátásra jutottam, hogy ez egy kivéreztetési taktika, aminek az lesz a vége, hogy a Hidat vagy arra kényszerítik, hogy hagyja el a tárgyalóasztalt, vagy ha bekerül, akkor bent fogják őket kivéreztetni. Ebben nem akartam részt venni. Néhány hónapon keresztül próbáltam ezt a nézetet érvényesíteni a Híd elnökségében, ám kiderült, erre nincs hajlandóság. Ezt követően passziváltam magam politikailag, viszont nincs túl jó érzésem abból, hogy végül igazam lett. Miért szolgálta volna az MKP érdekét, hogy kiszorítsák a Hidat, ha igaz ez az állítás? Mint a skorpió és a béka történetében: ez a természete az MKP-nak. A regionális politikusok szintjén elhittem, hogy meg akarnak egyezni, de bizonyos politikusokról, nem egyről és nem tízről, nem tudtam elképzelni, hogy megbocsátották a 2009-es pártszakadást. Semmi jele nem volt annak, hogy nyitnának a liberálisabb eszmék irányába, amit a Híd képvisel. A tárgyalási folyamatok során meggyőződtem arról, hogy nincs igazi szándék a megegyezésre. Inkább arra volt szándék, hogy úgy magukhoz szorítsák a Hidat, hogy utána el se tudjanak menni. Szerintem leginkább az lepte meg az MKP-s kollégákat, hogy a volt párttársaim megtalálták magukban az energiát és a szervezettséget, és kiléptek. Szerintem arra számítottak, képtelenek lesznek elmenni is, és a dolog úgy marad. Gyimesi György be tudja vinni a Szövetséget a parlamentbe? Ez nemsokára kiderül. Nem akarok jóslatokba bocsátkozni. Gyimesi Györgynek van egy ismert arcéle. Nem sokat segít neki, hogy kikerült a parlamentből, bár aki akarta, az mostanra már megismerte őt. Ezt a kérdést hamarosan leteszteljük a valóságban. Hogyan látja a valós támogatottságát a szlovákiai magyarok körében? Azt gondolom, hogy a konzervatív magyar szavazók négy százaléknyian vannak. Ennyien voltak 2020-ban, 2016-ban, 2012-ben és 2010-ben. Ennyien vannak 2023-ban is. Nem hiszem, hogy Gyimesi olyan sok más típusú szavazatot be tudna hozni. Ráadásul most nemcsak egy, hanem két külső ellenfele is van a Szövetségnek, hiszen a Simon Zsolt-féle Magyar Fórum is talpon maradt. Volt kollégái nem hívták, hogy lépjen be az újjáalakuló Hídba? Nem volt formális megkeresés, a pártelnökkel nem beszéltem a köszönésen és az udvariassági gesztusokon kívül két éve. Néhány volt kolléga tapogatózott, de formális megkeresés nem volt. Önt korábban úgy is emlegették, mint Bugár Béla reménybeli utódját. Nem kívánkozott vissza abba a Hídba, amely most újra önmaga lehet? Nem mondanám. Szerintem fontos, hogy mindenki reflektáljon azzal kapcsolatban, ami az elmúlt nemcsak három, de inkább öt évben történt. Ha a volt kollégáim szerették volna, hogy ennek a reflexiónak a része legyek, mindannyiuknak megvan a telefonszámom… Ezt az önreflexiót a Szövetségből távozott hidasok nem folytatták le? Mivel nem beszéltem velük, nem tudom. Abból, amit lát a mostani tevékenységükből, mit gondol? Nem szeretnék a sajtón keresztül üzengetni a Hídnak. Sok szerencsét kívánok nekik a választásokon, és ha nyílik lehetőség arra, hogy a választások után együttműködjünk, erre nyitott vagyok. Bugár Bélával sem szokott beszélgetni a politikáról? Az elmúlt néhány hónapban nem beszéltem vele. Ahhoz mit szól, hogy Mikulás Dzurinda visszatért a politikába, és Bugár Béla is ismét feltűnt a színen? Megértem, hogy úgy látják, hogy a hosszú ideig általuk fémjelzett politikai jobboldalon olyan rossz a helyzet, hogy nincs olyan erő, amely össze tudná fogni a pártokat. Mivel látják, hogy nem biztos, hogy a jobbközép pártok közül bárki bejut, bevállalnak még egy rodeót. Nem tudom, reputációsan jól jönnek-e ki ebből, de én ezt egy szimpatikus döntésnek tartom. Nem kellett volna összefogniuk az 5 százalék körüli pártoknak? Nem fog így túl sok jobboldali szavazat elveszni? És ez az SaS-re is érvényes. Nagyon nem szívesen mondanám meg a pártoknak, mit kell csinálniuk. Az SaS-ben nekem szimpatikus volt, hogy behívták Alojz Hlinát, akit én nagyon kedvelek. Ez is szerepet játszott abban a döntésben, hogy igent mondtam, mert láttam, hogy nem pártközi megegyezéssel, de személyeken keresztül próbálják integrálni a törzsszavazóikon túli rétegeket. A többiek egyezzenek meg, akivel tudnak. Sokan beszélnek viszont arról, hogy válaszút előtt állunk, és veszélyben a demokrácia. Utólag nem úgy fogunk visszatekinteni erre az időszakra, mint egy elszalasztott lehetőségre? Ez könnyen előfordulhat. A saját részemről azt gondolom, növelem az SaS esélyét, hogy bejusson a parlamentbe, és ezzel teljesítem a saját feladatomat abban, hogy standard politikai erők legyenek a parlamentben.
Tavaly novemberben az Európai Parlament küldöttsége járt Szlovákiában, hogy felmérje: az itteni romalét állapota ha csigavonalban is, de halad-e, vagy a társadalom legelmaradottabb rétegének és marginális csoportjainak integrálása a „cigányúton” csak egy
Ma egy alternatív Valentin-napra ébredtünk: nőnapamikor hát kiderül ám a ki szeret most kit valójában?! Legalább 3, jól elkülöníthető férficsoport biztosan útnak indul ilyenkor. Az Első – a Muszáj réteg „Minden férfi ilyen“ mondja „minden nő“. A muszáj
prejsť na článokA „Balkoni Balaton“ projektnek 2 újévi tanulsága van számomra. A Balkoni Balatont tavaly télen raktam össze. Lényege, hogy a hideg vizes fürdést az erkélyen „élvezhessem“ egy dézsányi, olykor fagyos vízben. (Télen nagyrészt 1 és 10 fok között tartható a v
prejsť na článokMerre tart a szlovákiai magyarság, ha az átmenetileg kormányzó szakértői kabinetben most ugyan miniszterelnöke és két minisztere van – de a magyarok szavazatait remélő pártja viszont ismét három: a Magyar Fórum; átalakított vezérkarral és átformált Híd-pl
Szlovákiát bíróság elé citálta az Európai Bizottság (EB) a roma gyerekek iskolai szegregációjának okán. Maga az eljárás már 2015 óta tart, de az elmúlt három év kormányzati passzivitása okozta azt, hogy az EB már a bíróságra bízná a kérdés megoldását. Az