Karmolás, harapás, verekedés, megfélemlítés – ezek a leggyakoribb formái az óvodai megfélemlítésnek. A testi agresszió mellett ugyanakkor jelentős a verbális agresszió is (csúfolódás). A jelenlegi kutatások azt igazolják vissza, hogy szükséges a kisebb, óvodás korosztály sajátosságainak vizsgálata, hiszen egyrészt eltérő lehet a bántalmazás megjelenése, másrészt a óvodáskori bántalmazás az előszobája lehet az iskolai bullyingnak. Mit tehetünk szülőként? A bullying jelentése megfélemlítés, bántalmazás, kirekesztettség, csúfolódás, vagyis minden olyan bántó szándékú tett, amit a gyerekek egymás ellen követnek el. A bullying nem egyszeri bántást, hanem a szándékosan ismétlődő megfélemlítést jelenti. Óvodás korban azonban néhány alkalom is komoly következményekkel járhat. Ha ez megtörténik, a gyermek felhőtlen gyermekéveibe villámgyorsan beférkőzik a félelem. Ennek számos jele van, mint az étvágytalanság, szótlanság, zárkózottság, továbbá pszichés- (bepisil, dadog, szorong), illetve pszichoszomatikus tünetek (fejfájás, hasfájás) is megjelenhetnek. Az óvodáskori bullyingnál szintén egy intő jel lehet, ha a gyerek nagyon nehezen indul útnak az óvodába, akár dühkitörések kíséretében zajlik a reggeli elindulás, valamint nem szívesen beszél az óvodában történtekről, barátokról, illetve a testén ismeretlen eredetű foltok jelennek meg. Az óvodáskori bántalmazás további sajátossága, hogy a gyermek ebben a korban sokszor még nem is tudja a problémát verbálisan kifejezni, az érzelmeit pontosan megfogalmazni. A helyzetet tovább nehezítheti a beilleszkedés, a szabálykövetés és az alkalmazkodás. Mit tehetünk, ha a gyerekünk az áldozat? Szülőként elsősorban a gyerekkel kezdeményezzünk beszélgetést. Ne vallassuk, faggassuk őt, hanem igyekezzünk olyan körülményeket teremteni, hogy a nehézségek ellenére is el tudja mondani nekünk a történteket. Otthon, nyugodt légkörben, játék közben próbáljunk párbeszédet kezdeményezni. Lényeges, hogy semmiképp ne bagatellizáljuk el a gyerek problémáit, gondjait, hiszen ettől csak még jobban elzárkózhat. Ezt követően mindenképp beszéljünk az óvodapedagógussal, esetleg a többi szülővel, hogy nekik milyen tapasztalataik vannak. Ha bántalmazás történik, nemcsak az elszenvedő felet érinti mindez, hanem a csendes szemlélőket is. Náluk ugyanúgy megjelenhet a félelem, hiszen nem tudhatják, mikor kerül rájuk sor. Ha a gyerekünk a bántalmazó fél Leggyakrabban a szülő álmában sem gondolna erre, ezért fontos, hogy figyeljünk a jelekre, hallgassunk az óvodapedagógusokra, és velük együttműködve tudjunk szembenézni a problémával. Sajnos sok szülő meg sem szeretné hallani és elutasítja, ha a negatív visszajelzést kap a gyermekéről, legyen szó bármelyik intézményről. Tehát elsőként ismerjük fel a problémát, majd ezt követően érdemes szakemberhez fordulni. Továbbá, két dolgot mindenképp tartsunk szem előtt: ha a gyerek otthon azzal mentegetőzik, hogy az egész csak játék volt, ne mentsük őt fel a tette alól. A másik, hogy ne büntessük a tettéért, mert azzal csak olajat öntünk a tűzre és tovább tetőzhetjük a bántalmazást. A legcélravezetőbb az, ha a témában jártas, kompetens szakember segítségét kérjük. Mit tehetünk még? A gyereknek otthon szerető, érzelmi biztonságot nyújtó, támogató, segítő, elfogadó közegre van szüksége. Tanítsuk meg neki felismerni és kifejezni a saját érzéseit. A közös játékon és a meséken keresztül a legegyszerűbb mindez. A cikk megjelenése a Kisebbségi Kulturális alap Támogatásával valósult meg a 23-244-00170 projekt keretében. A kiemelt kép forrása: Freepik
Problematika šikany a šikanovania na pracovisku rozsiahla a dotýka sa nielen šikanovaného zamestnanca, jeho kolegov a zamestnávateľa, ale v neposlednom rade aj jeho príbuzných, priateľov, či rozličných inštitúcií, ktoré sa tejto problematike venujú (napr.
prejsť na článokMegrázó eset történt Hetényen: egy mindössze 12 éves fiú még szeptember 12-én ököllel támadt nagymamájára, aki olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy szeptember 21-ére virradóra a kórházban belehalt sérüléseibe. A fiú kicsi korától kezelhetetlen gyerek
prejsť na článokOn April 2nd, for the fourteenth year in a row, the colour blue is going to be flashing everywhere we look, because, guess what, it’s going to be World Autism Awareness Day! World Autism Awareness Day was established by the United Nations as a day to rais